Szerző: siptarbalazs

A pénz idő

/ siptarbalazs / Hozzászólás

Ebben a cikkben két dologról szeretnék írni, az egyik a kamatos kamat, amit minden embernek ismernie kellene, aki több szabadidőt, több szabadságot, anyagi függetlenséget szeretne elérni – és úgy érzem, ezzel vagyunk egy páran. A másik dolog pedig az, hogy valójában a meggazdagodásnak nem azt kellene jelentenie, hogy rengeteg pénzünk van, hanem azt, hogy rengeteg szabadságunk és időnk van olyan dolgokra, amiket mindig is szerettünk volna megtenni, de mivel nem hoz pénzt, vagy időnk nincs rá, ezért ezeket nem tettük meg eddig.

 

A kamatos kamat ereje

Rengeteg helyen olvasni róla, és számtalanszor le lett írva, hogy milyen hatása van a kamatos kamatnak, valahogy mégis szinte senki nem veszi elég komolyan. Rengetegen tudják, hogy meg kellene tenni, mégis nagyon kevesen tesznek félre elegendő pénzt befektetésekre hónapról hónapra. A legtöbben csak megkeresnek egy fix összeget egy hónapban, a nagy részét elköltik, néha tartalékot képeznek, de ahogyan erre a tartalékra az emberek tekintenek, az szintén hibás. Félretesznek havi 20-40-60 ezer forintot, amiből összejön egy éppen 300-600 ezer forint, de erre úgy tekintenek, mint egy biztonsági tartalék, ami néha elmegy nyaralásra, autóra. Így hiába a biztonságos háttér, az igazi anyagi biztonságot így nem lehet elérni.

A hiba onnan ered, hogy nagyon sokan nem látják, hogy a valóságban mennyire nagy ereje van a kamatos kamatnak, hiszen „túl sokáig kell gyűjtögetni”, amúgy valami haszna van, legalábbis ez az érzésünk keletkezhet. Túl sok időnek érezzük, hogy 8 éven keresztül gyűjtögessünk, azonban ha havonta egy fix összeggel szeretnénk növelni a befektetésünket, akkor az az összeg, amit havonta bele kell tennünk, az egyre csökken, hiszen már az első év után is a tőke kamatozni fog, így már nem kell annyit beletennünk, hiszen a havi megtakarítás egyre nagyobb részét a kamat fogja kitenni. Nekem például a lakástakarékba mindössze 4 évig kellett pénzt betennem, a negyedik év után felvettem hitelt, amit a következő 4 évben az albérlők havi díjából fedezek, így ebben a négy évben már nem kell pénzt beletennem. A nyolcadik év után pedig már passzívan lesz havonta körülbelül annyi bevételem, mint amennyit az első 4 évben havonta beletettem.

A valóságban tehát ez egészen gyorsan érezhető javulást eredményezhet a pénzügyeinkben, idővel pedig létrehozhat akkora passzív jövedelmet, amivel ki tudjuk váltani a havi keresetünket.

 

A pénz idő

Egy dolog miatt még egy nyomós indokunk van arra, hogy minél jobban meggazdagodjunk, ugyanis „az idő pénz” állításnak szerintem a fordítottja hatványozottan igaz: a pénz idő. Minél több passzív jövedelmünk van, annál kevésbé vagyunk kötve ahhoz, hogy egy hónapban megkeressük a havi betevőnket, és annál több szabadságunk lesz abban, hogy mit csinálunk egy nap. Azon a pénzen, amit havonta passzívan megkeresünk, azon gyakorlatilag időt vásárlunk magunknak. Nem kell 8 órát dolgozni, idővel elég lesz 6-ot, majd 4-et, végül pedig 0 órát dolgozni ugyanahhoz a jövedelemhez, a felszabaduló időnkkel pedig bármit csinálhatunk. Innen jönnek az igazán nagyszerű dolgok, amikor tényleg semmi kötelességünk nincs abban, hogy mit kell csinálnunk. Az időnknek teljesen a saját urai leszünk. Nincs megkötés abban, hogy mennyit lehetünk a barátainkkal vagy a családunkkal. Nincs megkötés abban, hogy megtanuljunk-e egy új nyelvet, hogy hol legyünk helyileg, hogy nyaraljunk-e, vagy éppen otthon legyünk. Elkezdhetünk olyan dolgokon dolgozni, ami nem hoz pénzt, de élvezzük azt. Ha ahhoz támad kedvünk, akkor rendbe tehetjük a kertet, vagy éppenséggel megtanulhatjuk az építészetet, és építhetünk egy házat. Valóban SEMMI akadálya nem lesz, hogy bármit megtegyünk, amihez éppen kedvünk van. Megtanulhatunk bármit, dolgozhatunk bármit, szórakozhatunk bármikor, a hobbinknak élhetünk bármikor. Ténylegesen képesek leszünk megélni az életet, hiszen minden egyes percről mi döntünk, hogy mikor mit csináljunk.

Természetesen ez a szabadság nem kis felelősség, de óriási személyiségfejlődés is egyben, nem csak amiatt, mert biztos, hogy rengeteg dolgot meg fogunk tanulni, amire egyébként nem lenne időnk, hanem azért is, mert sokkal közelebb kerülünk magunkhoz, a saját korlátainkhoz, lehetőségeinkhez, érzéseinkhez, ezekkel nagyságrendekkel többször fogunk találkozni. Viszont ez ad lehetőséget egy olyan fejlődésre is, amire egyébként aligha lenne esélyünk.

 

Hogyan változtasd meg a szokásaidat (2. Rész)

/ siptarbalazs / Hozzászólás

A szokások működésének leírása

A szokás három lépésből áll, ami a 3R

  • Reminder, vagyis az emlékeztető, az esemény, ami kiváltja a viselkedést
  • Routine, vagyis a rutin, maga a tevékenység
  • Reward, vagyis a rutin eredménye, amit szerzünk a tevékenység által

Ha az eredmény pozitív, akkor megerősít minket abban, hogy következőre is így cselekedjünk.

 

Első lépés: használjunk egy jelenlegi szokást az új szokás kiváltásához.

Sokszor azért nem sikerül kialakítani egy új szokást, mert úgy gondoljuk, hogy ha elég motiváltak vagyunk, akkor sikerülni fog kialakítani azt a szokást, amit szeretnénk. A baj ezzel az, hogy néha motiváltak vagyunk, néha nem, viszont miért akarnánk függővé tenni az új szokás kialakítását a motivációnktól? Érdemes egy eseményhez kötni a szokásunkat, ami emlékeztet arra, hogy elvégezzük a tevékenységet, vagyis magát a szokást.

 

Hogyan válasszunk emlékeztetőt?

Ehhez írjunk két listát. Az egyik az amit minden nap megcsinálunk bármi is történjék, például:

  • fürdés
  • felvesszük a cipőt
  • fogat mosunk
  • lehúzzuk a vécét
  • leülünk ebédelni
  • lekapcsoljuk a lámpát
  • elmegyünk aludni

A második lista egy olyan lista, amik megtörténnek velünk időről időre, például:

  • megállunk a piros lámpánál
  • kapunk egy sms-t
  • reklám jön a TV-ben
  • vége van egy számnak
  • lemegy a nap

Ha van két ilyen listád, akkor máris van nagyon sok olyan esemény, amire rá lehet építeni egy új szokást. Például tegyük fel, hogy boldogabb szeretnél lenni. Ehhez például használhatod a “leülünk ebédelni” eseményt, és használhatod ahhoz, hogy hálát mondj azokért a dolgokért, amik aznap történtek, így például kialakíthatod azt a szokást, hogy “amikor leülök ebédelni, elmondok egy olyan dolgot, amiért hálás vagyok aznap”.

 

Második lépés: Tegyük a szokásunkat kezdésként a lehető legegyszerűbbé

Legyen maga a szokás az elején annyira kis tevékenység, amennyire csak lehet, hogy ne tudjunk rá nemet mondani, ne találhassunk rá kifogást, hogy miért nem csináljuk meg. Az elején a teljesítmény nem számít, csak az az egy számít, hogy mindig ragaszkodjunk az új szokásunkhoz, nem számít mennyire jelentéktelennek tűnik. Ha már maga a szokás kialakult, akkor lehet fókuszálni a teljesítményre is.

 

Harmadik lépés: Mindig jutalmazd meg magad

Fontos ünnepelni. Amikor egy szokást szeretnénk kialakítani, akkor van egy fontos indokunk az ünneplésre: olyan dolgokat fogunk folytatni, amik örömet okoznak. Ezért fontos, hogy minden alkalommal megünnepeljük, amikor az új szokásunkat gyakoroljuk. Például ha az erőnlétünkön dolgozunk, akkor egy edzés után mondhatjuk “ez egy jó nap volt”, vagy “szép munka, ma haladtál”. Ha nem az a típusú ember vagy, aki megveregeti a saját vállát, és ilyeneket mond magának, akkor is fontos, hogy valamilyen formában elismerjük azt az erőfeszítést, amit éppen tettünk a célunk elérése és a szokásunk kialakítása érdekében.

 

Összességében pedig legyél biztos abban, hogy egy olyan szokást próbálsz meg kialakítani, ami tényleg fontos a számodra. Nehéz lesz örömet találni egy olyan szokásban, amit csak azért csinálsz, mert mások elvárják, vagy éppen mások elismerését szeretnéd kivívni. A te életed, töltsd az idődet olyan tevékenységekkel, melyek a számodra fontosak.

 

Forrás: http://jamesclear.com/

Hogyan változtasd meg a szokásaidat (1. Rész)

/ siptarbalazs / Hozzászólás

Manapság nagy divatja van az azonnali változásoknak, azonnali eredményeknek és sikereknek. Rengeteg előadás van arról, hogy hogyan változz meg azonnal, hogyan keress rengeteg pénzt nagyon rövid időn belül, hogyan legyél izmos vagy éppen vékony és fitt pár héten belül. Nem mondhatom, hogy ezek a módszerek nem hatásosak, vagy nem érnek semmit, valamelyik biztos többet ér, és minőséget ad át, valamelyik viszont csak abban a pillanatban hat motiválóan, így kevés értéket képvisel.

A baj ugyanis a motivációval az, hogy az vagy van, vagy nincs, így ha a produktivitásunk, szokásaink, hozzáállásunk a motivációnon múlik, akkor néha szuperül fogunk teljesíteni, legtöbbször viszont jócskán az alatt fogunk teljesíteni, mint ahogy elvárnánk magunktól, feladjuk a célunkat, megállunk mikor elfogy a motiváció, és végül ugyanoda jutunk, ahonnan elindultunk.

Amikor először olvastam James Clear szokásokról szóló könyvét és bejegyzéseit (www.jamesclear.com), tudtam, hogy ez teljesen más értéket képvisel és bár nehezebb véghezvinni, hiszen több tervezésre lesz szükségünk, és el kell fogadnunk, hogy nem lesznek azonnali eredmények, viszont ténylegesen tartós változásokat eredményezhet. Ha jobban belegondolunk, akkor ez logikus is. Ha év elején kitűzzük célnak, hogy év végére lefogyok 30kg-t, vagy ehelyett felvesszük azt a szokást, hogy heti kétszer mozgok, és odafigyelek a táplálkozásra, akkor világos, hogy az emberek 95%-a út közben elveszti a kitűzött célt, azonban a felvett szokásokkal megerőltetés nélkül fog haladni a célja felé. Könnyű megfeledkezni arról a tényről, hogy egy cél eléréséhez napi rutinokra van szükségünk, így minden esetben a napi tevékenységeink, vagyis a szokásaink fognak elvezetni a célunkhoz, hacsak nincsen múlhatatlan és határtalan motivációnk, ami az emberek 99%-ának nem áll rendelkezésére.

Mivel én is szeretnék pár szokást megváltoztatni, ezért a napokban újraolvastam James Clear: Transform Your Habits című könyvét. A következő pár blogbejegyzésem erről fog szólni, többnyire a könyv összefoglalása lesz.

 

Miért olyan nehéz a jó szokásokat megtartani?

Rossz szokásokat roppant egyszerű felvenni és megtartani. Mindannyian gyakrabban, vagy ritkábban, de fogyasztunk junk foodot, nézünk tv-t, ahelyett, hogy edzenénk, olyan munkát végzünk, amit igazából nem is szeretünk, rágjuk a körmünket, cigizünk.

Mindenki egészségesen szeretne élni, és azonnal változtatni, de egy idő után többnyire ugyanúgy visszatérünk a rossz szokásainkhoz. Mindenki szeretne egy kiemelkedő életet élni, ami nem jelenti azt feltétlenül, hogy mindenki gazdag szeretne lenni, vagy izmos, vagy sikeres a munkában, de mindenkinek van egy elképzelése arról, hogy hogyan szeretné az életét élni. Jól nevelni a gyerekeket, profi pókerjátékossá válni, szerető kapcsolatban élni stb.

Mindannyian teszünk is próbálkozásokat ez irányba, azonban ezeknek a változásoknak általában rosszul kezdünk neki. A baj onnan ered, hogy általában csak a sikerekről hallunk, a hirtelen meggazdagodott vállalkozókról, a fitness modellé változó duci nőkről, viszont nem látjuk azt a folyamatot, amit ezek az emberek a sikereik érdekében tettek. Így túl gyorsan és túl sokat akarunk, hirtelen változást, aztán amikor még pár hét után sem látunk szignifikáns változást, feladjuk a célunkat. Magát az eredmény akarjuk, viszont igazából csak jobb szokásokra van szükségünk, nem pedig magára az eredményekre.

Nagyon könnyű túlértékelni magát a siker pillanatát, és nagyon könnyű alulértékelni a mindennapi döntéseink súlyát, pedig minden szokás, jó vagy rossz, a napi döntésünk eredménye, így ezeket a napi döntéseinket kell megváltoztatni, végső soron pedig a napi döntéseink tesznek azzá, amilyenek vagyunk, amilyen sikereket elérünk, és amivé válunk.

Az egészségügyi állapotunk jó példa erre, az a kialakult szokás, hogy kolbászt eszünk zsíroskenyérrel ebédre, vagy éppen halat rizzsel és salátával, az egyenesen elvezet ahhoz az egészségügyi állapothoz, ahol jelenleg vagyunk. Ha minden nap fejlesztjük magunkat a szakterületünkön, akkor idővel elismert szakemberek leszünk, és előrébb jutunk, ha minden nap evezünk, akkor pedig fittebbek és erősebbek leszünk. Senki nem ott kezdte, hogy egészséges 50 évesen, elismert szakember 40 évesen, vagy olimpiai bajnok 30 évesen. Mindegyik egy folyamat és kialakult szokások eredménye volt.

 

Forrás: http://jamesclear.com/

Ne legyél kiváló, mert átlagos leszel, legyél átlagos, hogy kiváló lehess.

/ siptarbalazs / Hozzászólás

Amikor gyerek voltam, suliba jártam, szüleim és a környezetem egy része gyakran mondogatta, hogy micsoda zseni vagyok. Jó voltam matekból, könnyen értelmeztem a matematikai problémákat, és könnyen megoldottam őket anélkül, hogy arra bármikor is készültem vagy tanultam volna. Jó érzéssel töltött el, hogy a környezetem okosnak, sőt zseninek tartott.

Azonban amikor egyetemre kerültem a matematika megváltozott. Nehezen boldogultam az absztrakt leírásokkal, korábban mindig gyakorlati példákon keresztül értettem meg egy problémát. Időre, gyakorlásra lett volna szükségem ahhoz, hogy ismét mindent megértsek, azonban ehhez nem voltam hozzászokva. Úgy gondoltam, hogy mivel zseni vagyok, ezért mindent azonnal meg kell értenem, azt pedig nem engedhettem meg magamnak, hogy a környezetem lássa, hogy valamit nem értek egyből, így azt gondolja majd, hogy talán mégsem vagyok zseni, mégsem megy a matek karikacsapásra.

Rájöttem, hogy zseninek lenni egy csapda, a zseniség bekorlátoz arra a területre, ameddig önerőből eljutunk, amennyit önerőből megértünk. A zseni nem, vagy csak ritkán kérdez, ha nem ért valamit, hiszen különben nem lehet zseni. A zsenik könnyebben feladják ha nehéz problémával szembesülnek, mert ha nem találják meg elég gyorsan a megoldást, akkor már nem érzik magukat zseninek. Pedig az egónk természetesen azt kívánja, hogy a környezetünk illetve mi magunkat továbbra is zseninek tartsuk.

Viszont az a helyzet, hogy csak akkor juthatunk előrébb, ha kérdezünk, és megértjük az adott problémát, és addig kérdezünk, amíg minden világos nem lesz számunkra. Ez viszont néha nem könnyű, mert gyakran lesznek olyan problémák, amiket másoknál lassabban értünk meg. Ilyenkor pedig pont a fordítottját mutatjuk a környezetünknek, meglátják azt a felünket is, ami nem ért meg mindent egyből, sőt néha fájdalmasan lassan ért meg dolgokat. Viszont mégis ez visz előrébb, mégis így teszünk szert több tudásra. Amikor még egyetem alatt úgy éreztem, hogy túl sokat kérdezek, és mások értetlennek tarthatnak gyakran jött a szégyenérzet, arra gondoltam, hogy vajon most mit gondolnak így rólam.

Volt egy csoporttársam, aki viszont azonnal kérdezett, amint nem értett meg valamit, bizonyára egy pillanatra sem szégyellte el magát és nem gondolkozott azon, hogy vajon hogyan ítélik meg. Ő is szintén egy nagyon okos srác volt, és talán jobb képességekkel rendelkeztem a matematika területén, viszont mégis mit gondoltok, kinek lett végül vörös diplomája? Hát nem nekem 🙂 Jobban megértette a matematika minden területét, az analízist, a statisztikát, valószínűségszámítás, de minden más területen is jobbak lettek az eredményei, mint nekem.

Kikiáltott zseniként tehát egy korláttal indulunk útnak, a saját zsenialitásunk korlátoz le, ahol nagyon kevés hibát engedünk meg magunknak. A zsenik csak akkor juthatnak tovább, ha mernek átlagosak lenni, mernek hibázni, mernek kérdezni. A hibák által tanulunk és a kérdések által fejlődünk, ezért teljesen el kell engednünk azt, hogy a környezetünk mit fog gondolni rólunk. Addig kell kérdezni, ameddig meg nem értjük, és hiába fogják néhányan azt gondolni emiatt, hogy nem is vagyunk olyan okosak, végül mégis mi leszünk azok, akik megértették a problémát. Így idővel lehagyjuk azokat is, akik akár okosabbak, mint mi, de nem mernek kérdezni.

Merj kérdezni, merj hibázni, merj értetlennek tűnni, így semmi nem korlátozza be azt, hogy meddig juthatsz.