Ebben a cikkben két dologról szeretnék írni, az egyik a kamatos kamat, amit minden embernek ismernie kellene, aki több szabadidőt, több szabadságot, anyagi függetlenséget szeretne elérni – és úgy érzem, ezzel vagyunk egy páran. A másik dolog pedig az, hogy valójában a meggazdagodásnak nem azt kellene jelentenie, hogy rengeteg pénzünk van, hanem azt, hogy rengeteg szabadságunk és időnk van olyan dolgokra, amiket mindig is szerettünk volna megtenni, de mivel nem hoz pénzt, vagy időnk nincs rá, ezért ezeket nem tettük meg eddig.

A kamatos kamat ereje

Rengeteg helyen olvasni róla, és számtalanszor le lett írva, hogy milyen hatása van a kamatos kamatnak, valahogy mégis szinte senki nem veszi elég komolyan. Rengetegen tudják, hogy meg kellene tenni, mégis nagyon kevesen tesznek félre elegendő pénzt befektetésekre hónapról hónapra. A legtöbben csak megkeresnek egy fix összeget egy hónapban, a nagy részét elköltik, néha tartalékot képeznek, de ahogyan erre a tartalékra az emberek tekintenek, az szintén hibás. Félretesznek havi 20-40-60 ezer forintot, amiből összejön egy éppen 300-600 ezer forint, de erre úgy tekintenek, mint egy biztonsági tartalék, ami néha elmegy nyaralásra, autóra. Így hiába a biztonságos háttér, az igazi anyagi biztonságot így nem lehet elérni.

A hiba onnan ered, hogy nagyon sokan nem látják, hogy a valóságban mennyire nagy ereje van a kamatos kamatnak, hiszen „túl sokáig kell gyűjtögetni”, amúgy valami haszna van, legalábbis ez az érzésünk keletkezhet. Túl sok időnek érezzük, hogy 8 éven keresztül gyűjtögessünk, azonban ha havonta egy fix összeggel szeretnénk növelni a befektetésünket, akkor az az összeg, amit havonta bele kell tennünk, az egyre csökken, hiszen már az első év után is a tőke kamatozni fog, így már nem kell annyit beletennünk, hiszen a havi megtakarítás egyre nagyobb részét a kamat fogja kitenni. Nekem például a lakástakarékba mindössze 4 évig kellett pénzt betennem, a negyedik év után felvettem hitelt, amit a következő 4 évben az albérlők havi díjából fedezek, így ebben a négy évben már nem kell pénzt beletennem. A nyolcadik év után pedig már passzívan lesz havonta körülbelül annyi bevételem, mint amennyit az első 4 évben havonta beletettem.

A valóságban tehát ez egészen gyorsan érezhető javulást eredményezhet a pénzügyeinkben, idővel pedig létrehozhat akkora passzív jövedelmet, amivel ki tudjuk váltani a havi keresetünket.

A pénz idő

Egy dolog miatt még egy nyomós indokunk van arra, hogy minél jobban meggazdagodjunk, ugyanis „az idő pénz” állításnak szerintem a fordítottja hatványozottan igaz: a pénz idő. Minél több passzív jövedelmünk van, annál kevésbé vagyunk kötve ahhoz, hogy egy hónapban megkeressük a havi betevőnket, és annál több szabadságunk lesz abban, hogy mit csinálunk egy nap. Azon a pénzen, amit havonta passzívan megkeresünk, azon gyakorlatilag időt vásárlunk magunknak. Nem kell 8 órát dolgozni, idővel elég lesz 6-ot, majd 4-et, végül pedig 0 órát dolgozni ugyanahhoz a jövedelemhez, a felszabaduló időnkkel pedig bármit csinálhatunk. Innen jönnek az igazán nagyszerű dolgok, amikor tényleg semmi kötelességünk nincs abban, hogy mit kell csinálnunk. Az időnknek teljesen a saját urai leszünk. Nincs megkötés abban, hogy mennyit lehetünk a barátainkkal vagy a családunkkal. Nincs megkötés abban, hogy megtanuljunk-e egy új nyelvet, hogy hol legyünk helyileg, hogy nyaraljunk-e, vagy éppen otthon legyünk. Elkezdhetünk olyan dolgokon dolgozni, ami nem hoz pénzt, de élvezzük azt. Ha ahhoz támad kedvünk, akkor rendbe tehetjük a kertet, vagy éppenséggel megtanulhatjuk az építészetet, és építhetünk egy házat. Valóban SEMMI akadálya nem lesz, hogy bármit megtegyünk, amihez éppen kedvünk van. Megtanulhatunk bármit, dolgozhatunk bármit, szórakozhatunk bármikor, a hobbinknak élhetünk bármikor. Ténylegesen képesek leszünk megélni az életet, hiszen minden egyes percről mi döntünk, hogy mikor mit csináljunk.

Természetesen ez a szabadság nem kis felelősség, de óriási személyiségfejlődés is egyben, nem csak amiatt, mert biztos, hogy rengeteg dolgot meg fogunk tanulni, amire egyébként nem lenne időnk, hanem azért is, mert sokkal közelebb kerülünk magunkhoz, a saját korlátainkhoz, lehetőségeinkhez, érzéseinkhez, ezekkel nagyságrendekkel többször fogunk találkozni. Viszont ez ad lehetőséget egy olyan fejlődésre is, amire egyébként aligha lenne esélyünk.